Body Upgrade

Nem vagyok se katolikus, se keresztény, de néha (ha eszembe jut) megtartom a nagyböjtöt. Ott meg - ahogy én tudom - napjában csak háromszor lehet enni, és ebből csak egyszer lehet jóllakni. Sokat lehetne vitázni, hogy valóban erről szól-e a böjt, és ha igen, mi számít étkezésnek, és mi számít jóllakásnak; de a legfontosabb tapasztalat, hogy a spiritualitás sokat segít abban, hogy zárva tartsam a szám. Így, hogy van egy fontos, időhöz és szabályokhoz kötött cél; sokkal jobban meg tudom tartóztatni magam; mintha csak szimplán elhatároznám, hogy "kevesebbet eszem".

Na ilyen még nem volt:

Egyrészt ma ráálltam a mérlegre, és alacsonyabb értéket mutatott, ami tök jó. Másrészről viszont ha hozzáveszem, hogy eddig 6 hét telt el az évből, és 110kg-ról 103kg-ra csökkent a súlyom, akkor az bizony több mint heti egy kiló. Az meg állítólag már nem egészséges.

Úgyhogy most egy kicsit hízlalni fogom magam a sikeres fogyókúra érdekében.

Úgy néz ki, az új módszere(i)m hozzák az eredményeket. Nem 110kg vagyok, hanem "csak" 105kg.

Persze a munka nagy része csak most következik. Egyrészt mert érzem, hogy elegem van a zöldségekből, a változatosság nagy kényszer. Másrészt meg erőpróbaként be szoktam néha tartani a nagyböjtöt (napi 3szori étkezés, csak; ebből csak egyszer jóllakni; péntekenként nem enni húst), és idén is tervezem. Az igazság az, hogy félek tőle, és ezért hamarabb elkezdtem. (Rákontrázok a félelemre.)

A szervezetemnek (nekem) is meg kellene tanulnia, hogy ne kajával oldja a stresszt.

Valami végre megindult!

Ma 106,6 kg-to mértem, utoljára ilyet tavaly előtt, abban az évben pedig hosszú szabadságon voltam, és rendszeresen futottam. Most csak heti egyszer focizok, meg néha tornázom egy minimálisat, akkor is csak ha épp ráeszmélek, hogy fáj a hátam, és eszembe juttatja.

Azt gondoljuk, hogy aki nem eszik egy egész álló nap, az bolond. Azt gondoljuk, hogy aki nem eszik egy napig, az szédelegvel járkál fel-alá, és semmihez sincs ereje. Ez nem igaz. Én egy napi nem-evés után még fekvőtámaszokat csináltam. Leszámítva azokat, akiknek egészségügyi gondjai lennének, az egy napi nem-evés annak jelent gondot, akinek az evés már pótcselekvés számban megy. Mint ahogy én is. Ezért szeretem ezt az erőpróbát, mert megmutatja, hogy nem függök annyira az étkezésektől, mint amennyire gondolom. Megmutatja, hogy attól, hogy korog az ember gyomra, még nem kell hanyatt-homlok rohannia a konyhába valami nasiért.

Kb. 12 napja nem iszom egyáltalán alkoholt (húsvétig lesz ez így), nem iszom kólát (eddig cukormenteset ittam), és eszek kevesebb húst. Kb. 12 nap kellett mégis ahhoz, hogy lefaragjam az ünnepi túlsúlyt: ma mutatott először a mérleg 108 kg-ot.

De amúgy nem is ezt a súlyomat tartom számon "hivatalos értéknek", hanem egy kicsit többet; mert nem akarom magam azzal kínozni, hogy mindenféle "ideális számokhoz" tartom magam. De a nagy terv az, hogy a 110,6 kg-ból minden nap 10 dekát fogyjak. Ez azt jelentené, hogy év végére már csak 74 kg lennék. 80 kg-nál már valószínűleg teljesen le fogok állni. Ez nem egy lehetetlen küldetés, csak sok kitartás kell hozzá.

Már többször le is írtam, hogy abban hiszek, hogy a jó fogyókúrához jó lelkiállpotra is szükség van. Próbálok ez ügyben is tenni. Sajnos nem találtam meg azt "az egy dolgot, ami mindig felfrissít, és élmény csinálni, akármilyen is fáradt vagyok"; ezért azt tettem, amit másnak ilyenkor tanácsolnék: fogni egy tevékenységet, ami valamennyire közel áll, és úgy alakítgatni, reszelgetni, hogy egy kellemes időtöltés legyen, és ahogy mondani szokták: "minden cselekedetet úgy irányítani, hogy efelé mutasson" Nekem ez a regényírás lett. Ami a reszelés, faragás rajta, hogy nem azt tűztem ki célnak, hogy X oldalt gépeljek le naponta, meg hogy kész legyek minél hamarabb; hanem hogy hosszú, kellemes időt tölthessek tervezgetéssel, játszadozgatással, fantáziálgatással. Aztán ha végül lesz belőle valóban egy regény, az csak hab a tortán, de nem elvárás.

Kb. 3,5 éve próbálok lefogyni, de ehelyett egy tízessel megnőttem. (Kíváncsi vagyok, jobb vagy rosszabb lett volna-e, ha nem akarok lefogyni.) Az ünnepek előtt keményen küzdöttem, hogy megtartsam a 108kg-ot, és az ünnepek alatt igyekeztem megtartóztatni magam, már amennyire, mégis 110,6kg-mal kezdem az évet.

Júniusra lefogyok. Nem tudom, hogy fogom csinálni, vagy hogy belepusztulok-e, de muszáj.

Az unalmas hétköznapok a legrosszabbak. Amikor munkában teljesíteni kell, de egyszerűen csak az evésen jár az eszem. Mint coping mechanism. De mégis... hát mit tehetnék...

( Azt mondják, egy kiló lefogyásához 7000 kalóriát kell elégetni. Az napi 100 perc futás lenne. Fuhhh... hát az esélytelen. )

Na, most meg pont az van, hogy úgy érzem, nem is teszek meg annyi mindent, és mégis csökkent a súlyom. Persze igyekszem kerülni az alkoholt és a szükségtelen étkezéseket, ennek ellenére tegnap előtti éjszaka spiccesen bevágtam egy gyrost. (Ez kb. minden, amit tiltanak, egyszerre.)

Annyi változás van az életemben, hogy most már be-beszúrok egy-egy "vegetáriánus napot", és nem veszek felvágottakat, úgysem szerettem annyira őket, csak megbénított a gondolat, hogy ne egyek húst reggelire vagy vacsorára. Ez meg úgysem hús, csak húspótlék. Úgy érzem, éppen elég az a húsmennyiség, amit "nem tudok megkerülni", pl. mikor vendégségben vagyok, vagy nem tudok hirtelen semmi jó vega-kaját rendelni. De most határozottan felüdülés, ha néha nem húsolok.

Nem mondom, hogy a lelki fejlődésemben elértem a 101%-ot, de határozottan jobban érzem magam. Most szükségem is lesz erre, mert nehéz, terhes időszaknak nézek elé. Minden koncentrációmra szükség lesz, hogy legalább egy kicsit nyugodt maradjak.

Az utóbbi hetekben elég vacak napjaim voltak, és közben azt is láttam, hogy nem csináltam nagy kilengéseket, mégis híztam, szerintem indokolatlanul. Aztán a hétvégén sikerült egy kisebb életcélt megvalósítanom. Ettől úgy érezem, hogy már letettem az életben valamit, és ez megkönnyebbülést okozott. Hirtelen a mérleg is elkezdett kevesebbet mutatni. Nem tudom, van-e összefüggés, de végül is azt mondják, a stressz hozzájárulhat a hízáshoz.

Sikerült magamat újra levinni 109 kg-ra. Ingadozik a súlyom, mint egy tőzsdei részvény értéke, de ha a nagy átlagot nézem, akkor sikerült magamat a 2. lépcsőfokra levinni. Egy kicsit meg kell most ezt tartani, és utána lehet menni a 108,5-ért.