Nem vagyok se katolikus, se keresztény, de néha (ha eszembe jut) megtartom a nagyböjtöt. Ott meg - ahogy én tudom - napjában csak háromszor lehet enni, és ebből csak egyszer lehet jóllakni. Sokat lehetne vitázni, hogy valóban erről szól-e a böjt, és ha igen, mi számít étkezésnek, és mi számít jóllakásnak; de a legfontosabb tapasztalat, hogy a spiritualitás sokat segít abban, hogy zárva tartsam a szám. Így, hogy van egy fontos, időhöz és szabályokhoz kötött cél; sokkal jobban meg tudom tartóztatni magam; mintha csak szimplán elhatároznám, hogy "kevesebbet eszem".
