Szerencsére most "új erőre kapott" a fogyásom. Részben a módszer miatt, amit korábban írtam; részben azért, mert sokat foglalkozom a lelki oldalával a dolognak. Közösségekbe léptem bele, emberekkel beszélgetek, panaszkodok, eszmét cserélek, folyamatosan ott van a gondolataimban. Igyekszem a "megszorításokat" apránként könnyed életvitellé alakítani.
Kitaláltam egy új fogyási módszert. Nagy baromság, ezt már tudom előre; de nagyon el vagyok keseredve a súlyom miatt.
Egyszer kimértem, hogy egy óra alatt csökken a súlyom 10 dekát. Nincs bevitel, nincs kimenet, csak a szervezet teszi a dolgát.
A héten a reggeli minimumsúlyom 112,3 kg volt; és elvileg úgy éltem az életem, hogy ha minden kiürülne a szervezetemből, akkor kb. ennek kellene lennie most is. Ennek ellenére most 113,1 kg vagyok. Merjünk nagyot álmodni; azt mondom, hogy reális, hogy 112,0 kg legyen a súlyom vasárnap estére! 11 órányira vagyok attól a súlytól - mínusz - egy kiadós ürülés. (Bocs, hogy ilyeneket írok.)
Addig nem eszem/iszom semmit, amíg a súlyom 112,0 kg alá csökken. (Legfeljebb csak 1-2 korty víz, ha már nagyon szomjas vagyok.) Ha már ez megvan, akkor csak és kizárólag annyit eszem/iszom, hogy a súlyom ne menjen 112,0 kg fölé.
És akkor majd szépen, lépcsőzetesen haladok lefelé.
Tudom, hogy nagy baromság ez az egész; de visszanézve a dolgokat 2012 szeptembere óta nyűglödöm a fogyással. Majdnem öt éve. És akkor is egy vékony kis f*** leszek!!!!!!
Tökre örültem, hogy lementem 111 kg-ra (nem a legnagyobb dolog, amit valaha ember elért), aztán ünnepeltünk, ezért tartottam egy, EGYETLEN EGY lazább hétvégét, és most 113 kg vagyok. Az kivan.
Van egy naptáram, ahol vezetem, hogy mekkora a reggeli súlyom, és hogy melyik nap volt foci, kondi, reggeli torna, stb. Nagy motiváció, ha azt látom, hogy minden nap tornáztam; akkor úgy vagyok vele, hogy akkor csináljunk pár gyakorlatot ma is........
Olyan 112 kg körül mozgok. Legalább nem mentem még felfelé. Igazság szerint ebben is elég sok munka és kajamegvonás van. Talán minden jó lesz, és apránként lejjebb megyek. Talán.
110 kg felett vagyok. Megígértem magamnak, hogy többet nem kínzom magam. Ennek ellenére zöldségeket sütöttem magamnak, és tök jól esett. És amúgy is, néha azért tehetek mégis kis lépéseket egy egészségesebb élet felé.
Aztán a konditeremben bevérzett a kötőhártyám, valószínűleg megpattant egy hajszálér.
Fogalmam sincs, ezzel mit is kezdhetnék. Talán a vérnyomásom is közrejátszhatott. Szóval eszem vitamint, mellőzöm a kávét és az alkoholt, próbálok stressz-mentesíteni. Ezek mondjuk szerencsére egybevágnak más terveimmel is.
Nincs mit szépíteni: elbuktam a harcot. A tavalyi négy hónapos kemény fogyókúrából szerzett eredmény szép lassan, de teljesen elporladt. Idén Újévkor dekára ugyanakkora volt a súlyom, mint egy évvel korábban. Talán pont azért is történt, mert az a négy hónap annyira megviselt, hogy kb. úgy voltam, soha többet nem akarok ilyet csinálni. Most is így érzek, nem lesz itt újévi fogadalom, diéta, semmi. Próbálom magam ráncba szedni, hogy az unalmas, monoton hétköznapok ne őröljenek fel. És ha ez azt jelenti, hogy időnként elmajszolok egy kis csokit vagy mást, akkor így lesz. (Persze nem egy táblát, egy kockát.)
Szóval azért nem, nem fogok rögtön hedonista módon fejest ugrani a mértéktelen evés-ivásba. Igyekszem vigyázni magamra, amikor tudok. És járok focizni, és örülök, hogy van edzőpartnerem, akivel az edzőterembe elrángatjuk egymást. És ha jobban belegondolok, most a pocakom cipelése is egyfajta külön edzés :-) De idén mértéket tartok. Mértékletes leszek a mértékletességben is.
De nem kínzom magam tovább itt valami számomra elérhetetlen vágyálom miatt. És így van, nem azért elérhetetlen vágyálom, mert képtelen lennék lefogyni, hanem mert képtelen vagyok közben még a mindennapi feladataimat is ellátni. Az is egy embert próbáló feladat ám!
Ne fogyókúrázzatok! Hülyeség az egész!
A fogyúkúra nem más, mint a lélek megkínzása. A megkínzott lélek pedig úgyis hízni fog.
Nem azt mondom, hogy ne figyeljen oda az ember az étkezésre; az ételben kalória van, a számok összeadódnak, a matek egy könyörtelen helytartó; de csak az a megoldás fog valahova vezetni, amit az ember jókedvvel tud teljesíteni. A mozgást illetően sem az a cél, hogy lehajtsuk magunkat futni a pályára, ha utálunk futni; hanem hogy találjunk olyan sportot, amit szeretünk. Én foci közben sokkal többet mozgok, mintha futni megyek, mert örömmel teszem.
Ma reggel 109kg-ot mértem. Kész katasztrófa. De már egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Mélyrepülésben vagyok elég régóta, ami a lelki dolgokat illeti; de mégis valahogy meg kell fogni ezt a dolgot, mert teljesen kicsúszik a kezeim közül. Már majdnem ott tartok, mint éve elején.
Terveket szövök, mert azt gondolom mindenről, hogy tervezéssel lehet segíteni rajta. Eddig több mindenben segített:
* Alig iszom alkoholt, és nem is hiányzik.
* Produktívabb vagyok a munkában.
* Jobban el tudom tölteni a szabadidőmet.
Most azonosítani kell a problémákat a súlyommal kapcsolatban is:
* Sokszor fáj a gyomrom (stressz meg nem normális étkezés)
* Eszem esténként is (hat óra után)
* Nassolgatás
* Nem válogatom meg annyira, mit eszem
* Mindig túl gyorsan szeretnék haladni, és a visszájára fordul
Ötletek a megoldásra:
1.) Napi terv az étkezésre és megszervezésére.
Reggel 9kor indulok el otthonról, és akkor minden reggel el tudok menni a boltba. Húsmentes reggeli és vacsora kell. Sajt jöhet ilyenkor. Kell venni még (minden esetben!) gyümölcsöt nassoláshoz és egy palack szénsavas ásványvizet. De azért jó, ha van mit falatozni, ha épp nincs rendben a gyomrom. Otthon kell reggel ennem pár falatot, hogy ne legyek lehangolt, lefáradt. Ebéd majd közösen a kollégákkal. Este hat körül legyen az utolsó étkezés.
2.) Stressz
Ha rossz a kedvem, akkor gondolhatok az írásaimra és az új honlapomra. Ha úgy érzem, hogy kényszerem lenne enni, akkor inkább menjek ki valahova lazítani. "Felhúzom a pajzsot", vagyis teszek rá, hogy a többiek mit csinálnak. Mindig láthatóvá és jól / könnyen ellenőrizhetővé teszem az elvégzendő feladatot, ezzel kezdem majd, és addig nem állok neki a fejlesztésnek, amíg ez nem teljesült. Mindig hagyok magamnak időt lenyugodni, és nem erőltetem a munkát akkor is, amikor nem vagyok képes rá.
3.) Naplózás
Ami még nagyon fontos, hogy nem szabad izgulni a súlyomon. Ebben az állapotban vagyok, ez van. Az a fontos, hogy a napi rutin meglegyen, azt kell figyelnem, hogy a napi szabályokat sikerült-e betartanom. Ha igen, akkor az egy jó nap. Vezetni fogok egy naplót arról, hogy melyik nap mit nem sikerült betartanom.
-----
Remélem, sikerül újra lejjebb adnom a súlyomat.
Igyexem.
Egyszer voltam edzeni, és máris jobban érzem magam. Úgy tűnik, nekem szükségem van erre, mint másnak a rendszeres orvosi kezelésre vagy gyógytornára. Nem tudom, hogyan fogom tudni beilleszteni az átlag mindennapokba, de muszáj lesz.
Kezdek lassan belefásulni a törekvésekbe, hogy lefogyjak. Arra legalább jók voltak az elmúlt évek, hogy minden étkezésnél, cselekedetemnél legalább felmerül, hogy nem lehetne-e egészségesebben csinálni a dolgokat; de kezdek túl fáradt lenni, hogy tegyek is valamit. De lehet, hogy az a hülyeség, hogy mindent túlságosan erőltetek, és ha csak egy kicsit jobban odafigyelek, akkor hosszú távon szép lassan meglesz a hatása. Nem tudom, igazából, majd meglátjuk; jobb ötletem nincs.
A 9gag-en láttan egy postot arról, hogy mennyit fogytak az emberek csak azzal, hogy felhagytak az iszogatással. Nem hiszem, hogy csak emiatt fogytak, de elhatároztam, hogy az alkoholt majdnem teljesen kizárom az életemből.
