Body Upgrade

Továbbra is azt tartom, hogy először lelkileg kell rendbe hoznom magamat, utána jöhet a diéta, edzés, stb. ami kell. Persze ennek a következménye hogy gyarapodik is a súlyom, ma reggel 109,6 kg-ot mértem. A reggeli tornákat legalább sikerül nagyjából betartani (fekvőtámasz, hasprés, lábemelés), mindenből 30 + ahányadik hét van az évben. Egyrész könnyű észben tartani, hogy hol járok, másrészt minden héten eggyel több. Ha minden jól megy, következő Karácsonykor már nyolcvanat fogok tudni megcsinálni minden gyakorlatból.

Az utóbbi hónapokban "elhanyagoltam magam". Nem járok futni, se kondizni, az étkezésre sem vigyázok annyira. (Kicsit igen, igyekszem csak napjában háromszor étkezni, illetve ha mégis megéhezem, egy-egy darab keksszel vagy csokival igyekszem "stabilizálni" maga.) Úgy látom, hogy amíg lelkileg nem rakom magam rendbe, addig esélyem sincs lefogyni. Csak kínzom magam, de nincs bennem elég kitartás, így még bűntudatom is lesz. Kínzom is magam, bűntudatom is lesz, és nem jutok semerre. Legrosszabb kombináció.

Azért az ünnepek alatt igyekszem majdnem minden nap tornázni. (Fontos kiemelni, hogy majdnem minden nap. Miért? Személyes pszichológia. Ha azt mondom, minden nap, akkor amint ugrik egy alkalom, elveszteném a lelkesedést. Pedig nem az a fontos, hogy egy alkalom sem maradjon el, hanem az, hogy ha le is csúszom véletlenül a pályáról, akkor kapaszkodjak vissza, amint tudok.) Részint azért, hogy ne szedjek fel annyit az ünnepek alatt, részint mert a mozgás kicsit kimozdítja az embert a lehangoltságból, az erőtlenségből. Újra meg tudok csinálni 30 fekvőtámaszt.

Közben visszaállt a súlyom az eredetire. FTW.

Na végre történt valami!

Nem sikerült beletemetnem magam az írásba, de stratégiát váltottam, az tény. Korábban annyit ettem, amennyit csak gondoltam, és mellette mozogtam, mégis inkább nőtt a súlyom. Most viszont

1. felfedeztem, hogy egy közeli pékségben van teljes kiőrlésű kenyér, mostanában többnyire azt eszem

2. arra próbáltam rámenni, hogy ne egyek kényszeresen, az egész nap folyamán, hanem csak háromszor, vacsorára lehetőleg keveset, lehetőleg 18 óra előtt, és utána már semmit nem eszek

3. nem mozgok különösebben.

Amikor elmeséltem másoknak ezt a stratégiát, mindig jött azonnal a reakció, hogy az egészséges étkezés napi öt-hatszori. Ez így is van, azok számára, akik nem kényszeres evők. Nekem viszont bajom, hogy a mentális problémákat evés (nyelvstimuláció) segítségével próbálom legyőzni, erről kell magam elsősorban leszoktatni. És ha sikerül beállnom arra, hogy a három fő étkezésen kívül nem akarok semmit enni, hanem máshol megtalálom a megnyugvást, az stimulációt, akkor majd lehet több mozgást bevinni a tervbe.

Az eredmény viszont magáért beszél. Augusztusban és szeptember elején csak 104 feletti értékeket mutatott a mérleg, ma 102,9 kg-ot mutatott reggel. Újra célba vehettem az U102-t.

A nyár alatt nem tudtam hozzátenni a fogyókúrához, csak a súlyomhoz. Hiába futottam, kondiztam, csináltam bármit is, csak gyarapodtam. Szerencsére 105 kg alatt vagyok, de a tükröt már nagyon le akarom fedni valamivel, mert borzasztóan nézek ki.

Nehéz dolog valamit mindig elölről kezdeni, valamivel mindig újra megpróbálkozni, főleg, ha előtte már megannyiszor bukás volt a dolog. És most a vacakabb évszakok jönnek, amikor már nehezebb kinti mozgást végezni.

A mostani tervem az, hogy beletemetem magam az írásba. Reggel nyolctól délután ötig űzöm úgy, minthogyha ez a munkám lenne. Akkor talán nem gondolok annyira a kajára, akkor talán nem kívánok meg más káros dolgokat, stb. és talán a céljaimmal is haladok előre. Az egyetlen baj, hogy az írás is csak akkor megy, amikor már úgy érzem, hogy kitaláltam valami jót. Szóval nem lesz ez sem olyan egyszerű, mint amennyire szeretném.

De akkor neki is kezdek...

Elkeseredtem a sikertelenségeken.

Kitivornyáztam magam, de befejeztem.

Egészségesebb életet fogok élni. Testileg is, de lelkileg még inkább.

Csak ezt a napot éljem túl.

O + 1km

Ezt a blogot azzal a elvvel indítottam, hogy bármit hajlandó vagyok megtenni a fogyásért. Ez hallgatólagosan azt jelentette, hogy bármit, kivéve a futást. De már én, aki a futást minden egyes részletében rühellem, eljutottam odáig, hogy rendszeresen kocogok a Margit-szigeten. Ezennel elindítom a "Kuss és Fuss!" mozgalmat! --- azaz mégsem, mert valaki már kitalálta előttem: http://futazas.hu/8-kozepso-hirek/171-kuss-fuss

Na mindegy, hajrá mindenkinek! És "nincs kifogás"!

O 37,7p

Még nem tartok ott, de merjünk nagyot gondolni!
Júliusban a cél: U101

Reggel, mikor magamhoz tértem, eléggé elkeseredtem. Hogy még mindig "dagadt" vagyok. Határozottan merem állítani, hogy tettem már annyit, hogy rég le kellett volna fogynom. Lassan két éve küzdök. (2012. szept. 8. óta) Rendszeresen mozgok, és visszafogom magam az étkezésben, de ez mindig csak arra volt elég, hogy a 103kg-ot megtartsam. Nem tudok alább menni.

A konkrét súlyom már csak egy része a problémának. A nagyobb gond, hogy már nem tudom elhinni, hogy le fogok fogyni. Ha pedig az ember valamit nem tud hittel csinálni, az sosem lesz eredményes.

Tudom jól, hogy az egyik hibám, hogy mindig túl nagy falatokban gondolkodom egyszerre. Le akarok fogyni 20 kilót, ami egy nagyon nehéz, kitartó munka, és már ettől megijedek. Megpróbálok magamnak kitűzni egy pici célt: 102kg alá akarok kerülni. És ha sikerül azt megtartani, akkor mehetünk lejjebb.

Ez így hosszabb lesz, de annál még mindig rövidebb, minthogy egy nagy célt tűzök ki magam elé, és nem lesz belőle semmi. Meg aztán ebben az esetben a részeredmény is eredmény.