Az utóbbi hónapokban "elhanyagoltam magam". Nem járok futni, se kondizni, az étkezésre sem vigyázok annyira. (Kicsit igen, igyekszem csak napjában háromszor étkezni, illetve ha mégis megéhezem, egy-egy darab keksszel vagy csokival igyekszem "stabilizálni" maga.) Úgy látom, hogy amíg lelkileg nem rakom magam rendbe, addig esélyem sincs lefogyni. Csak kínzom magam, de nincs bennem elég kitartás, így még bűntudatom is lesz. Kínzom is magam, bűntudatom is lesz, és nem jutok semerre. Legrosszabb kombináció.
Azért az ünnepek alatt igyekszem majdnem minden nap tornázni. (Fontos kiemelni, hogy majdnem minden nap. Miért? Személyes pszichológia. Ha azt mondom, minden nap, akkor amint ugrik egy alkalom, elveszteném a lelkesedést. Pedig nem az a fontos, hogy egy alkalom sem maradjon el, hanem az, hogy ha le is csúszom véletlenül a pályáról, akkor kapaszkodjak vissza, amint tudok.) Részint azért, hogy ne szedjek fel annyit az ünnepek alatt, részint mert a mozgás kicsit kimozdítja az embert a lehangoltságból, az erőtlenségből. Újra meg tudok csinálni 30 fekvőtámaszt.
