Body Upgrade

A rossz szokásoknál fontos, hogy megtörjem a napi rutint. Ha pl. gondolkodás nélkül nyitom a sört, ami előttem van, be kell iktatni valamit, ami addig nem volt, ami elgondolkoztat, amit meg kell tennem, mielőtt hozzáfogok a berögzült szokáshoz. Ezért most van nálam sör, és ott van a szemem előtt, de le van ragasztva, és van rajta egy cetli, hogy nem akarok inni belőle.

Félreértés ne essék, nem alkoholista vagyok, aki nem ihatna egyáltalán sört, hanem súlyomra és a vérnyomásomra tekintettel kellene hanyagolnom.

Most már elítélem azokat a fogyókúrákat, amelyek csak a testtel foglalkoznak. Nem csak az a lényeg, hogy mit eszel, és mennyit, hanem az is, hogy miért. Ha pl. azért eszel meg egy sütit, mert régen a nagymama pont olyat sütött, már rossz irányból közelíted meg a dolgot. Az étel egy veszélyes legális drog, mert:

1. Nem tudod teljesen abbahagyni.

Míg az alkoholisták teljesen el tudják hagyni az alkoholt, enned kell. És ha már ettél valamennyit, sokkal nehezebb megállni, hogy ne egyél annyit, amennyi beléd fér.

2. Különböző érzelmi állapotok kapcsolódnak az ételekhez.

Gondolom, mindenki ismeri azt a mondatot, hogy "a kedvencedet főztem". A szeretetet fejezzük ki cukros vagy zsíros ételeinkkel. Sok ember számára a "zabálás" lelki nyugalmat hoz.

3. Az ételeink egyre finomabbak.

A gasztronómia ügyel rá, hogy egyre jobban stimuláljanak minket az ételek.

Komolyan mondom, a fogyókúra mellé járna az embereknek valami lelki terápia, csoportos beszélgetés, stb. Mert a fogyókúra megpróbáltatásaihoz egészséges lélekre van szükség.

Nem tudom, mennyire csalás a fogyókúrában az, ha valaki nem megy dolgozni. Hiszen azért ez nem olyan, amire mindenkinek lehetősége van. Viszont nekem ki kell vennem pár hónap szabadságot, mert úgy érzem, a mostani stresszel és problémákkal nem tudok előrébb haladni egy lépést sem.

105 kg vagyok, majdnem visszanyertem az eredeti súlyomat, pedig már 93 környékén is jártam. És mindezt úgy, hogy közben azért erőlködtem a fogyásban (de pl. kondi most nincs), de mind hiába.

Nem tudom, mennyit nyomok, de az ünnepi evés-ivás után ugyanazok a tünetek kezdtek előjönni, mint a fogyókúra előtt: izzadás, magas vérnyomás és nadrágméret.

Kezdődik minden rémálom elölről.

Volt egy durva felismerésem, hogy újra keményen kell fogyókúráznom. Olyan gondolatok születtek meg a fejemben, hogy: Most mindenki pizzát rendel, de én cézársalátát. De vajon kiehetem-e belőle a kenyeret? Vajon mennyire fog hízlalni az öntet? Ihatok még egy sört, hogy koccinthassak a többiekkel?

Újra edzeni kell járnom. Egyedül. Igen, azt hiszem, a nagy gond az, hogy ebben az egész fogyókúra dologban egyedül vagyok.

103 kg-ot mutat a mérleg. 5 kilóval többet, mint egy hónapja. Érzem a plusz réteget magamon, az extra térfogatot, ahogy lehajolok. Úgy gondolom, az utóbbi napokban is tanusítottam lemondást, igyekezetet, de természetesen gyengeséget is, különben nem jutottam volna el majdnem oda, ahonnan az egész elindult. körülbelül egy év munkája veszett el hetek alatt. Mit mondhatnék, szörnyű látni, hogy minden erőfeszítés ellenére széthullok. Nagyon fontos tanács annak, aki fogyni akar: Először lelkileg tedd magad rendbe, különben csak rosszabb lesz.

Újra elmentem konditerembe. Nem azért, mert lenne hozzá kedvem, vagy energiám. De nem akarok száz kiló fölé menni. Úgyhogy becsuktam a lelki szemeimet, úgy tettem, mintha nem mennék sehova, és nem tennék semmit, és elindítottam az egyik lábam a másik után.

Nem vagyok biztos benne, hogy holnap is fog menni.

Meg kell állapítanom, hogy ha az ember túl van néhány zűrös napon, hajlamos további néhány napot elszúrni magának. Mint amikor a felgyorsított kerék alól elfogy a talaj, de még önmagában pörög. Vissza kell térni az élhető, hatékony napi ritmusba, ahol újra tudok figyelni a fogyásra.

Ezt a hetet beáldoztam a projektnek. Hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam a kényszerevés és az italozgatás, hogy cserébe aktív tudjak maradni munka közben, amennyire lehetséges. Sajnos hétvégére is rengeteg dolog gyűlt össze, bár a nagy része kellemes elfoglaltság, az foglaltságomnak nem tudok örülni. Egy nagyon fontos dolog, és ez nagy mázli: Ha ehetnékem támad, nem az az első gondolatom, hogy mit egyek, hanem hogy mit tegyek ellene.

Két élű dolog ez, mert táplálékra ugye szükség van, és a rendszeres, sőt, szabályos étkezés elengedhetetlen része a fogyókúrának! Tehát van olyan, hogy rá se bírok nézni az ételre, de leerőltetek valamennyit, mert tudom, hogy szükségem van rá. Ez mondjuk a könnyebbik. A nehezebbik, ha fáradtságból, idegességből vagy unalomból akarok enni. Tudom, hogy nincs rá szükségem, ezért meg kell akadályoznom.

Péter vagyok, Budapesti lakos, és 99 kiló boldogtalan tulajdonosa. Önök a legunalmasabb híreket olvashatták.