Body Upgrade

Játszadozik velem a súlyom. Eddig 107-eket meg 108-akat mértem, most meg hirtelen 105,5kg. Nem mondom, hogy nem örülök neki, de nem értem; ha csak nem arról van szó, hogy a stressz fogyaszt, akkor elképzelésem sincs, hogy mitől mehetett lejjebb.

Amúgy van, ahol azt írják, hogy igen. Meg hogy a megnövekedett agymunkához a szervezet extra zsírt és cukrot bont. Z mondta, hogy L (a Halállistában) azért nem hízik a sok édességtől, mert az agyának rengeteg energiára van szüksége. (Nekem is sok agymunkára lenne szükségem?)

Egyszer láttam egy videót a pozitív stresszről. Valami olyasmiről szólt, hogy a "jó" stressz segít megoldani a feladatokat, és előnyt kovácsolhatunk a helyzetből.

Amúgy a hagyományos értelemben vett idegeskedésből már nagyon-nagyon elegem van. Nem akarom. De pl. algoritmikai kihívásokból (hogyan lehetne megoldani ezt-azt) szívesen vállalnék többet.

Hogy nyáron / kora ősszel több tekintetben elengedtem magam, az vitán felüli. Mégsem érzem megérdemeltnek, hogy most 106,5 kg vagyok. Ráadásul sosem engedtem el magam úgy igazán, teljesen, mégis mindig csak híztam.

Most van egy 10 perces tornagyakorlat, azt kezdtem el csinálni, de szigorúan minden nap!! Dekánként haladok lefele, és reménykedem, hogy ez sokáig így lesz.......

Négy éve próbálok lefogyni. Tudom, hogy sok mindent nem csinálok jól, mégis az marad meg a legjobban bennem, hogy négy éve korlátozom magam, és négy éve stresszelek emiat.............

Az a baj, hogy megnyugodtam nyárra, hogy ez a tíz kiló mínusz már megvan, lehet sörözni, lehet kirúgni a hámból, finoman(!) zabálni, ha ideges vagyok [nem ettem éjfélkor szalonnát, meg semmi ilyen durva], aztán elkezdtem menthetetlenül gyarapodni, és felmentem két nadrágméretet.

Most több okból is letargikus állapotban vagyok, ezt nem részletezném; de megpróbálom a beletörődött, belefásult állapotot arra használni, hogy lesz*rjam a világot, magamért tegyek dolgokat, és ne faljak helyette. A "bűnözési vágyat" is inkább úgy élem ki, hogy nappal megvonom magamtól a kolát, és a hasonló készítményeket; és amikor nagyon rámjön az ihatnék, inkább azokat fogyasztom.

Most sikerült visszamennem 104 kg körülre, ami tök jó, nem számítva azt az "apróságot", hogy az eredeti tervek szerint már 20 kilóval könnyebbnek kellene lennem. Most nem tehetek semmit, türelmesnek kell lennem. Ha jobban hajtom magam, ismerve magamat, csak a visszájára fog elsülni.

Nem jó most a helyzet, nagyon nem jó. Kb. 104 kg.

100,4 kg

Egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Gondolni sem tudok arra, hogy éhes legyek. Mostani állapotban nem. Azt tudnám tenni, hogy lefekszem magzatpózba az ágyamra, és úgy maradok egész nap, de akkor meg nem haladok a kitűzött céljaimmal. Rohadt életbe!

99,4kg

Biztos nem tett jót, hogy tegnap késő éjszaka még ettem, de egyszerűen semmilyen szinten nem tudom mostanában kontrollálni az ehetnékemet. Itt szándékosan nem az "éhség" szót használtam.

Újra meg kell állapítanom, hogy a fogyókúra azoknak való, akik lelkileg jó állapotban vannak.

Most meg 99kg-ot mértem. Tegnap nagyon vigyáztam, igaz, kicsit lehetett volna jobban, estére megfalánkosodtam.

Az a baj, esély nincs rá, hogy lelkileg helyre kerüljek. Feladtam. Ez a világ nem erről szól. Valaki vagy együtt tud boldog lenni a kilátástalansággal, vagy nem lesz boldog soha.

Elég fura 24óra volt ez. Tegnap nagyon le voltam törve, és csak két dologhoz volt kedvem: sétálni és sörözni. Úgyhogy mentem kocsmáról kocsmára, és ittam egy-egy sört. Na jó, talán csak egyszerűen ihatnékom volt, de már nem az jut elsősorban eszembe az ivásról, hogy káros, mert alkohol, hanem hogy káros, mert kalória. Így gondoltam, legalább a nyugatiig gyalog megyek. Hogy öt sör után miért is nem lettem rosszul, ez számomra rejtély. Azt gondolom, hogy miért mértem ma reggel 98kg-ot; mert egy közös van a mozgásban és az alkoholban: dehidratál. De akkor is: CSAK 98kg!!!

Év elején lelkes voltam, viszonylag jól voltam lelkileg. Fogytam, mert jól éreztem magam; jól éreztem magam, mert fogytam. Jobban ment, mint ahogy terveztem.

Az utóbbi időben viszont megbicsaklottam lelkileg, és ez látszott az étkezési szokásaimon is, és így a súlyomon is. Most 99,7 kg vagyok, és 3kg-mal vagyok lemaradva az eredeti tervhez képest. ( Időre átszámítva kb. egy hónappal. Persze azért más értelmet nyer az idő fogalma, hogy ha alapból nem tudom tartani a -10dkg-os ritmust. )

Hirtelen nem is tudom, hogy mit kezdjek magammal.

Persze amúgy benne van a dologban, hogy szeretnék a közeljövőben "lelassítani", többet foglalkozni magammal; nem a nagy célokkal, hanem a mindennapi apróságokkal, köztük hogy mi kerüljön elém az asztalon, elég időt fordítsak a pihenésre, stb. Talán sikerül javítanom a lelki helyzetemen, és talán több értelme lesz a mindenféle önmegtartóztatásnak. De ha ez nem válik be, akkor tényleg nem tudom, hogy mit kezdjek magammal.

Büszke voltam magamra, mert a hétvégén viszonylag csak zöldségen éltem, mozogtam egy csomót, és volt olyan időszak, amikor kompletten megfeledkeztem a kajálásról (ami nálam kellemes ritkaság). Erre mit mutat ma reggel a mérleg?! 100,3 kg! Hát menjen a fenébe a mérleg! Azt hiszem, végleg elbuktam az év eleji fogadalmam, mert most már lehetetlen tartani a tervet. És nem tudom, hogy mi az, ami ANNYIRA félrecsúszott volna, hiszen nagyon sok mindenben kellett figyelnem magamra, és pici kilengéseken kívül ezt sikerült is megtartani. Elkeseredettséget mégis képtelen vagyok érezni, mert új célokat tűztem ki az életemre, és jól haladtam velük a hétvégén. A "fogyókúrát" is tartani fogom, ha nem is fogok fogyni, mert vészesen elhízni még kevésbe van kedvem. Meg fogom tartani a 100 alatti súlyt, ha beledöglök, akkor is.