Nincs mit szépíteni: elbuktam a harcot. A tavalyi négy hónapos kemény fogyókúrából szerzett eredmény szép lassan, de teljesen elporladt. Idén Újévkor dekára ugyanakkora volt a súlyom, mint egy évvel korábban. Talán pont azért is történt, mert az a négy hónap annyira megviselt, hogy kb. úgy voltam, soha többet nem akarok ilyet csinálni. Most is így érzek, nem lesz itt újévi fogadalom, diéta, semmi. Próbálom magam ráncba szedni, hogy az unalmas, monoton hétköznapok ne őröljenek fel. És ha ez azt jelenti, hogy időnként elmajszolok egy kis csokit vagy mást, akkor így lesz. (Persze nem egy táblát, egy kockát.)
Szóval azért nem, nem fogok rögtön hedonista módon fejest ugrani a mértéktelen evés-ivásba. Igyekszem vigyázni magamra, amikor tudok. És járok focizni, és örülök, hogy van edzőpartnerem, akivel az edzőterembe elrángatjuk egymást. És ha jobban belegondolok, most a pocakom cipelése is egyfajta külön edzés :-) De idén mértéket tartok. Mértékletes leszek a mértékletességben is.
De nem kínzom magam tovább itt valami számomra elérhetetlen vágyálom miatt. És így van, nem azért elérhetetlen vágyálom, mert képtelen lennék lefogyni, hanem mert képtelen vagyok közben még a mindennapi feladataimat is ellátni. Az is egy embert próbáló feladat ám!
