Az a baj, hogy megnyugodtam nyárra, hogy ez a tíz kiló mínusz már megvan, lehet sörözni, lehet kirúgni a hámból, finoman(!) zabálni, ha ideges vagyok [nem ettem éjfélkor szalonnát, meg semmi ilyen durva], aztán elkezdtem menthetetlenül gyarapodni, és felmentem két nadrágméretet.
Most több okból is letargikus állapotban vagyok, ezt nem részletezném; de megpróbálom a beletörődött, belefásult állapotot arra használni, hogy lesz*rjam a világot, magamért tegyek dolgokat, és ne faljak helyette. A "bűnözési vágyat" is inkább úgy élem ki, hogy nappal megvonom magamtól a kolát, és a hasonló készítményeket; és amikor nagyon rámjön az ihatnék, inkább azokat fogyasztom.
Most sikerült visszamennem 104 kg körülre, ami tök jó, nem számítva azt az "apróságot", hogy az eredeti tervek szerint már 20 kilóval könnyebbnek kellene lennem. Most nem tehetek semmit, türelmesnek kell lennem. Ha jobban hajtom magam, ismerve magamat, csak a visszájára fog elsülni.
