Most rávettem magam újra, hogy lemenjek kondizni. Most még elsősorban nem a testemet edzem, hanem a hangulatomat. Korábban fél óra, háromnegyed óra után már mentem volna a fenébe. Most tovább benntartom magam, még akkor is, ha hosszú percekig nem csinálok semmi érdemlegeset. Hogy érezzem, hogy ez nem arról szól, hogy stresszeljem magam, hanem éppen ellenkezőleg. Hogy úgy fogjam fel, hogy szórakozni járok le. Hiszen nem arról van szó, hogy semmitteszek, hanem igenis egy csomót teszek az egészségemért, vagyis megvan az az érzés, hogy aznap már biztosan teszek valami hasznosat. Másrészről meg igazi kis "nyugalom szigete" az a másfél óra, amit az edzőteremben töltök, hiszen nem kereshet senki, nem zavarhat senki, ha bármi gondom is van egyébként, akkor ott úgysem tudok érte tenni semmit, ez az idő egyes egyedül csak számomra, rám van lefoglalva.
