Hihetetlen, milyen mélységekbe lehet visszazuhanni, és milyen könnyen. Az egyik nap még örömködtem, hogy le tudtam menni 109 kg alá, pedig 109,5 volt a cél, a másik nap (3-4 nap múlva) pedig a reggeli súlyom 111 felett volt, és nem is értem, hogy ez hogy lehetséges. Nem is emlékszem olyan durva kicsapongásra, ami indokolttá tenné ezt a gyarapodást.
Persze, nem adom fel, nem adhatom fel, itt már nagyon az egészségemről van szó, és a jövőbeli jókedvemről. Szóval nem nagy túlzás azt mondani, hogy az életem a tét. Bár kb. olyan állapotban vagyok, hogy fogalmam sincs, hogy fogom elérni a célom, és egyelőre a múlt sem kecsegtet azzal, hogy valaha meg fog valósulni, de az ellenkezőjében nem hihetek, az az alternatíva egyszerűen nem élhető.
