Lassan vége a szabadságnak, és azzal együtt vége minden próbálkozásnak, amivel fel akartam javítani az életem. Még mindig kövér vagyok, még mindig magas a vérnyomásom, még mindig rossz a kedvem.
Ma koplalós-meditálós napot tartok. Kimértem előre, hogy mennyit fogok reggelizni, mennyit vacsorázni, hogy bevehessem a gyógyszerem, de azon kívül csak nem eszem mást. Nap közben kondicionálom magam a könyörületet nem ismerő hétköznapok túlerőjével szemben. Ezen kívül mától minden nap reggel hatkor kelek, és szigorúan csak nyolc órát dolgozok, így talán nem esem sírva össze munka előtt.
