Még egy hét van a szabadságig, de már úgy érzem, minden jobb. Talán az van, hogy sosem az aktuális helyzetem zavar, hanem mindig a jövő, ami vár rám. De most az vár rám, hogy mikor felkelek, érezni fogom, hogy nagyon sokáig nem kell még dolgoznom mennem, lesz időm végre magamra.
108 kg vagyok most, de a képen majd látszani fog, hogy miért nem vagyok rá büszke. Modellalkat vagyok, az "előtte" képre kaphatnék szerepet.
Sokan kritizálnak azért, hogy fogyás miatt nem szabad kivenni szabadságot - pedig valamit tenni kell, mert munka mellett nincs hozzá lelki erőm.
Sokan kritizálnak azért, hogy a fogyáshoz életmódváltás kell, nem elég szabadságot kivenni - de legalább megpróbálom.
Sokan kritizálnak azért, hogy ha le is fogyok, nem fogom tudni megtartani - abban reménykedem, hogy megtartani mégis könnyebb lesz, minthogy mostanában sem hízom 110 kg fölé.
Sokan buzdítanak, hogy utazzak el valahova egy időre - ezen még gondolkodom.
Pár ismerősöm között körbeküldtem egy tesztet, hogy szerintük milyen vagyok, milyen tulajdonságaim vannak. A legnagyobb egyetértésben a befelé forduló és a borúlátó van eddig. (10-ből 9 és 10-ből 8) Kell egy ilyen embernek bíztatás? Naná, hogy kell... Tessék, ezt kaptam, három negatív hozzáállás, és egy pozitív. Van valami abban a viccben, hogy ha egy magyar ki akar mászni az üstből, a többiek visszahúzzák. So uncool...
Úgyhogy szurkoljatok! A cél a kiegyensúlyozottabb lélek és a kevésbé súlyos test!
